Szép tavaszi napnak indult 2008.április 1. Boldogan indultam meg az iskolába irodalomfaktra,mint mindig,most is ahogy kiléptem a házból,bekapcsoltam az ipodomat,hogy a zene által teljesen felébredjek és friss legyek.Számomra egy kis séta mindig a gondolatokról szól,zenét hallgatva közlekedni az emberek között,olyan mintha láthatatlan lennél, csak mész,figyeled mi van körülötted,végiggondolod a kisebb nagyobb gondjaidat,vagy éppen csak élvezed,hogy a zene annyira egybecseng a hangulatoddal,hogy már-már táncra perdülnél.
Szóval ez a nap se különbözött a többitől,bennem eleinte nem is tudatosult ,hogy ápr.1. azaz bolondok napja van.Beértem az osztályba, ahol elég fura látvány tárult a szemem elé. A terem közepén ember körvonala volt felrajzolva a padlóra,és ezt bekerítették egy kékingekből készült kötélből. Persze a hülyének is leesett,hogy egy bűntény színhelyét próbálják több ,inkább kevesebb sikerrel illusztrálni. Hogy mi volt a poén lényege,ne kérdezzétek, máig se tudom, hol volt a csattanó,bejött a tanár,egy jót mosolygott rajta,de kb. ennyi.
Elkezdődött az óra,nagyjából mindenki figyelt,amíg Ádám nem kérte a segítségemet valamiben.Megfogta a kékingkötelet,és odavitte az ablakhoz.Mondta ,hogy kössem a végét az ablak előtt található pad karfájára.(ez nem iskolapad,hanem a szó szoros értelméen ülőalkalmatosság)Én meg is tettem,ő pedig kilógatta a másik végét az ablakon. Én is lekukkantottam, hogy hogy is mutat,elég muris volt,teljesen Szökés hangulatot keltett.
Nem is foglalkoztam tovább ezzel, volt nekem jobb dolgom is, gondoltam,biztos leszedik fakt után. Mondanom sem kell,hogy tévedtem.
A negyedik óra után talán, bcsöngetés eléőtt egy két perccel feltűnt ,hogy elég sokan vannak az ablaknál. Odamentem és kinéztem. Lent egy 30-40 fős alsósokból álló társaság állt,és nézték a kötelet. Egy kisfiú vette a bátorságot,hogy felmásszon az egyik terem ablakpárkányára, el akarta érni akötelet,és le akarta rántani. Én és Csabi próbáltuk fentről elküldeni a gyerekeket,hogy hagyják békén,mert felhúzzuk a kötelet. És ekkor egy félelmetes sikolyt hallottunk az épület túloldaláról. Rögtön felismertük,hogy nem lehet más,mint H.Tóth Marika néni, volt matematika tanárunk. Csabával ijettünkben otthagytuk a gyerekeket is ,meg az osztályt is,és futólépésben elindultunk a másik irányba. Újabb idegbeteg sikoly a hátunk mögött,ekkor megtorpantunk,és jobbnak láttunk,ha szembenézünk az Elkerülhetetlennel...
A nő remegett,és úgy üvöltött velünk,a Csaba arcát felismerte az ablakban,engem meg láott,hogy elég sietve távoztam a tett helyszínéről. Megfogta a kötelet,és vörösödő fejjel még egy utolsó pillantást vetett ránk,majd távozott. Az énekóra elején betoppant az igazgató,kezében a kékingekkel, és első kérdése az volt,hogy ki csinálta. Mivel én ott voltam a Csabával,és segítettem az Ádámnak felkötni azt a szart,természetesen felálltam. Rajtam kívül még ott volt Csabesz:D ,Gumy(ádám),Mutu,Lexi,Bridzsit. Következő szünetben ott találtuk magunkat az igazgatói irodában.
Másodszorra voltam ott,akkor persze nem ilyen okból kifolyólag.Felsorakoztunk, és szépen sorjában elmeséltük,ki miben és hogy vett részt.Lexi és Bridzsit feleltek a "kötél" előállításáért,tőlük származott az ötlet csírája,hogy kékingekből gyorsan és egyszerűen egy pompás kis szalagot kaphatnánk,amivel a "bűntény" színhelyét elkeríthetnénk.
Az Ádám elmondta,hogy ő kötötte ki,de dierkt kivettek a Mátéval néhány inget,nehogy valaki is elérje a belső udvarról. Én elmondtam,hogy az Ádám hívott hogy segítseg,hát segítettem,nem vagyok hülye,láttam hogy kilógatja,de foggalmam sem volt róla,hogy egész nap kint lesz,arról meg végképp nem,hogy majd lesz aki megpróbál rajta felmászni,vagy csak elkapni.Csaba volt az,aki igazából tényleg nem csinált semmit azon kívül,hogy rosszkor rossz helyen volt. Ha nem áll az ablakban,nem büszkélkedhetne egy intővel.
Amíg mi meséltünk,betoppannt Marika néni,Eszter néni rögtön hellyel kínálta,nehogy összeessen szegény a megrászkódtatásoktól. Ő elmeséle,hogy kinézett az ablakon,és félelmetes látvány tárult a szeme elé.Egy kisfiú egy kékingekből font kötélen próbál felmászni egy ablakpárkányon ülve.(Igazából a gyerek épp hogy elérte a kötelet,esze ágában sem volt rajta felmászni,le akarta tépni.)Majd minket látott,hogy mi ott vagyunk az ablakban,bár azt nem tudta,miért,mert nem hallot minket,éééééés esetleeeeeeeeeeeeeg a jószándék vezérelt minket,hogy mentsük ami menthető,és elküldjük onnan a gyerekeket. (Természetesen az volt a célom,hogy lehetőleg csoportos öngyilkosságot kövessen el egy alsós osztály,mer hát mégis április1. van,és a gyerekeket se szeretem...Bár van két hugom,sosem szoktam értük aggódni,nem is ismerem ezt a fogalmat,és különös élvezettel tölt el egy baleset látványa.)
Ezek után jötta bűneink felsorolása. Először is,nm gondoltuk végig,hogy mit csinálunk,egyáltalán hogy juthatott ilyen az eszünkbe,és mér nem gondoltunk arra,hogy a belső udvaron kisgyerekek vannak.(Megjegyzem,10 percen keresztül egy 30 fős gyerekekből álló csoport kiabált és üvöltözött az ablak alatt,de a felügyelőtanárok valahogy eltűntek az udvarról.Nembaj,a kicsikért IS mi vagyunk a felelősek,ezt tudhatnánk...vagy nem?)
A másik...meggyaláztuk az iskolát,a kékinget,mindent...Ez az igazgatónő szavaival élve,olyan mintha magyar zászlókat akasztottunk volna ki.(Dehát azért van:S)Ez a kéking kérdés már nagyon régóta nem hagyja nyugodni a diákokat,bár nekünk a meggyalázása eszünkbe se jutott,az a vicc,hogy ha összefirkálod a kékingedet,egy szót nem szólnak,ha felveszed a büdös kékinget,ami le van hányva 10szer,ötször rádőlt a kakaó,és azzal törölték fel a padlót az osztálytársaid,az nem baj.A lényeg,hogy rajtad legyen. Nem baj,ha olyan vagy benne,mint egy csöves,a lényeg hogy hordjad.Meglátásom szerint,ha valami hosszú évek óta nem működik,azt nem érdemes eröltetni.Persze,minden ember kibírja,ha ráeröltetnek egy ruhadarabot,akár 12 évig is tűrjük,és igen,máshol sokkal rosszabb a helyzet(egyenszoknya,egyening...),de ha nem szeretik,ha minden alkalmat megragadják a diákok,hogy ne keljen hordani,ha számukra nem jelent semmit,akkor miért van? Na mind1.
Végül egy igazgatóival elengedtek minket.A vicc az volt,hogy akik még tudtak róla,tanárok,nem fújták fel a dolgot,nem csináltak belőle ügyet,felfogták hogy nem akartunk rosszat,és eszünkbe se jutott életveszélybe sodorni egy hülye kiskölköt. Elismerem,hogy maga az ötlet tényleg hülyeség volt,a kötél azér van,hogy felmászanak rajta,és egy kisgyereket sokkal jobban érdekel,mint mondjuk minket.De rájuk pl,mér nem figyelt senki?Az miért a mi dolgunk?
Mivel a tanulmányi eredményeinket nem befolyásolja a dolog,nem tanusítok túl nagy dolgot neki,de le vontam a tanulságot.SOHA de SOHA ne lógass ki kékingekből font kötelet az ÉZI ablakán.Kerüld el az összes alsós gyereket,lehetőleg a 2m távolság legyen meg,mert még ha 50nel neked jön a folyosón,téged vonnak felelőségre. Ha látod,hogy valaki megpróbál fölmászni egy ilyen kötélen,ne mond neki,hogy ne tegye,sőt, fuss el,mert még észrevesznek,és te kapod a büntetést. Igazából a legjobb,ha április 1. be se mész az iskolába,hogy elkerüld az efféle balhékat.
Ez még nem minden...mert a nap felénél járunk,és a folytatás hasonlóan abszurd és őrült!
* * *
Azt hiszem,nyugodtan állíthatom,hogy nekem van a világ legjobb,legcsúcsabb,legmegértőbb anyukája. Az ,hogy nem kiabált,teljesen meglepett. Fel sem idegesítette magát.Persze mondta,hogy húzzam meg magam,de hogy utána még egy cipőt is kaptam...hányan mondhatják ezt el magukról!!?Ne értsetek félre,nem az a tipusú anyuka,aki nagyívben leszarja édes lánya fejét,és azt csinálhatok amit akarok,többen is bizonyíthatják,hogy bár így a 18 felé közeledem,még mindig ő szabja a hétvégi időpontokat,és persze ,hogy hétközben nincs buli.
Nagyon valószínű,hogy az is közrejátszott a dologban,hogy vannak bizonyos dolgok,amik mostanában felzaklatták,és az én kis igazgatóimat már fel sem vette,kisebb gondja is nagyobb ennél.
Én azért nem örültem a dolognak. Tudtam,hogy ezt azért nem érdemeltük ki,mert ha a budban szívtunk volna marihuannas cigit,azért mg megértem...de egy két szaros kéking,meg egy lökött gyerek miatt...no mind1.Az én idegállapotom sem a legjobb mostanában, nekem a tavasz mindig ilyen őrület. Tavaly még sarokban ülős emu voltam,hál istennek kinőttem8))) Most csak szimplán hülye vagyok.
Úgy döntöttem,megcsinálom a dolgaimés este benézek kicsit a városba. A cigiről próbálok leszokni,emiatt még nervőzebb vagyok.7kor behívtam a bnőmet,vettünk egy két sört,és elmentünk a mi keeeeeeedvenc,favourite,hipperszupper,fantikusan csodálatos,és intelektuális helyünkre,a 10percbe. Volt is ismerős,hat vagizzak már,naná hogy a VÁKUM-osokkal voltunk:DD;) Beszélgettünk,csocsózgattunk,jól elvoltunk. Én már tűkön ültem,mert nem akartam elkésni otthonról.Pontban 10kor elindultunk végre,és mikor kiléptünk,utána jöttem rá,hogy nem is 10,hanem 9 óra van.(SZŐŐŐŐŐKEEEEEEEEEEE) Hát...ezvan...:) Najó,de akkor azt az 1 órát legalább értelmesen töltsük el.Menjünk a kertbe,és igyunk meg még egy sört.Úgy is lett,és olyan fél10 körül még többen csatlakoztak hozzánk. Aztán én búcsút intettem kedves barátaimnak,és hazaindultam again. A kapu előtt elkezdtem turkálni a kulcsom után...Találjátok ki...Hát nem otthon felejtettem?
Nos,azt tudni kell,hogy mádörék már 9kor mennek csicsikálni,a hugicáim elég fárasztóak hosszú távon,főleg mert éjszaka nem sokat alszanak.Mit volt mit tenni,felhívtam őket.Nem vették fel.Oké...utolsó lehetőség,ha becsöngetek...ha felébrednek a gyerekek,már tuti nem fogom megúszni egy ejnye bejnyével,akkor annyi a hétvégi bebák-nak...:) Csöngettem...mégegyszer...és mégegyszer...és again...és semmi... Belenyúltam a zsebembe...és nem nálam volt a kulcs???Hát nem...mert az a tesóm lakásának a kulcsa volt.Törtem a fejem egy ideig,hogy rátenyereljek e a csengőre,és ezzel kockáztassam,azt hogy a békésen alvó hugicáimat felkeltsem,de úgy döntöttem,hogy nem!!!Elmegyek a lakásra. Persze,ha már így történt...még egy fél órácskára visszanéztem a kertbe:) Megtárgyaltam a többiekkel,hogy tényleg agyilag visszamaradott vagyok,és ezen nagyon valószínű,hogy nem tudok változtatni,tehát törődjek bele,és fogadjam el,hogy ilyes fajta dolgok nem az eslők lesznek az életemben.
Elmentem a bratyóm lakására,ahol olyan retek van,hogy még egy cigótanya is megirigyelhetné...Ilyenkor ő pesten van,csak hétvégenként szokott ottaludni.Szépen felvettem faterom egyik XXL-es pólóját,és a bátyám boxeralsóját,majd beállítottam a telefonomat fél4re.Hogy miért?Hát ez elég bonyi,a lényeg,hogy anyumék elutaztak másnap,és annyira korán kellett kelniük,hogy nekem a hugommal kellett aludnom,mert ha egyedül felébred,valószínű nagyon kiakadt volna.A lényeg,hogy 4re haza kellett érnem.
Talán az izgalmak,vagy a sörök hatására,de egy perc alatt bealudtam.Fél4kor csörgött az órám.Megpróbáltam felvértezni lelkemet,hogy mire számíthatok az eddig béketűrő anyukámból.Mivel egy kis topánkában,meg egy kabátnak nem mondható valamiben mentem el tegnap este othonról,így kénytelen voltam felvenni a bátyóm pulcsiát,ami rá is 2x akkora,a cipzárja nem működik,és a kapucniját nem tudtam kívülre rakn,ezért úgy néztem ki,mint Quasimodo nőként...
10 perc alatt meg megjártam az utat,így 3/4négytől ott vártam,hogy anyukám észrevegye az sms-eimet,meg azt,hogy nem fekszem az ágyamban. Eközben azt figyeltem,hogy hogyan hajnalodik,majd az utca legfélelmetesebb házánál kinyílt a kerítésajtó,és kijött egy óriási farkaskutya.
Nem tudom,mit gondolt a gazdája,hogy hajnalban úgy sincs senki az utcán,és még ha va is,nem gáz ha széttép valakit a kutya,merthát sötét is van,meg gyse fogja senki se észrevenni.De ÉÉÉN ott álltam az ajtónk előtt,megdermedve,és figyeltem,merre tart a kedves jószág.
Először a Máltait szaglászta körbe,hát igen,ott van mit szagolni a bokrokban...:S Aztán a z utcánkkal merőleges utcán végighaladt,először az egyik irányba,majd a másikban.Éd végül visszatért a Kölcsey-be...Én bepréselődtem az ajtó mellé,és vártam,hogy egy váratlan pillanatban nekem ugorjon a jószág. Elndult az én irányomban,aztán egyszer csak megtorpant,nézett(én közben:Mi Atyánk,aki a mennyegben vagy...)és...ELROHANT!!!:D Megijedt tőlem.Mondom,úgy néztem ki mint Qasimodo,nem csoda...A következő percekben megköszöntem Istennek(és a pulcsinak)hogy nem hagyta,hogy ilyen csúfos vége legyen az életemnek.
Pontban 4kor bekapcsolt a locsoló,nagyon jellegzetes hangja van,így a kapun keresztül is észrevettem,és igazán boldog voltam,mert ha eddig még nem fagytam szét,majd miközben megpróbálok bejutni az ajtónkig,tuti csurom víz leszek,és szét fogok fagyni.
Végre 4.15 körül megcsörrent a telefonom,anyum hívott.Nagy levegőt vettemés felvettem:Hol vagy Kati???
Én cérnavékony hangon:Anyu,itt vagyok az ajtó előtt!!
Nyílt az ajtó,és nagynehezen bekommandóztam az ajtónkig,anélkül hogy beázott volna a cipőm;)
Mikor beértem,anyum mérgesen rögtön nekem szegezte a kérdést,hol a búbánatban voltam?Elmondtam neki,hogy nem vittem kulcsot,nem tudtam bejönni,csöngettem,hívtam őket,és végül ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak. Végül még nem is kiabált,mondta, hogy legyek mr kicsit figyelmesebb...Mondom,hogy az én anyám a legjobb!!!!Én már elképzeltem,hogy megkapom életem második pofonját.
Fuh,késő van,és elfáradtam,ezt olvasgathatjátok,remélem tetszeni fog:D Ami it elhangzott az mind ápr.1-én és 2-án történt,és mind IGAZ!!!!
Várom a kommokat:)
Tegnap jöttem haza Dabasról,fateromat meg a mamimékat meglátogattam,ők is felköszöntöttek,és apu még a balatone fesztre is elvitt:)rendes volt tőle,mert amíg én bent tomboltam a Kiscsillagon,addig ő kint téblábolt a feszten kívül,bár volt vele társaság!A koncert űberbrutáldurva volt,köszi 30y a szülcsinapcsis refrént!!!:) Először a koncert előtt tudtam használni a személyimet,mikor beszédültem egy multifilteres bódé alá,ahol Isten tudja miért,de egy narancs slim-et kértem(gyűlölöm azt a cigit) és elkérték a személyimet,én persze nagy büszkén elő is vettem...:D Tudom,gyerekes,de akkor is wehehehe,most már nem köthetnek belém:)A konciról felrakok pár képet,csak hogy átérezzétek a hangulatot,tök vizesen meg koszosan meg a sárban tocsogva,mikor több száz ember egymásnak dörgölőzik,és együtt üvöltik hogy KOCKACUKOR:)
Persze a dolog sírva röhögős volt,és még a csalánosiig is sikerült elmennem:))) De ezt csakis Csabának és Mutunak köszönhetem:)thx! Azért előtte egy kicsit megezdődtem,ugyanis a hétvégét Dabason töltöttem,és szombat délután elmentünk lovagolni a tesómmal.
Egész jó volt,bár a végén már kezdtem odafagyni a lóra,és még futószár nélkül nem nagyon mentem,szóval volt egy kis para,de utána...alig bírtam menni:D a nyerget még meg kell szoknom.:P 
De még mindig túl sok időt töltök a netezéssel,meg a "pihenéssel",mint hogy értelmes dolgot csináljak.Na de csak lesz már valahogy!Fő az optimizmus!!!(ugye Cynthi;)
