Délután 4 óra. A kávézóban néhány ember üldögélt. Az egyik sarokban egy lány ücsörgött,valószínű várt valakire,mert az ajtót bámulta mereven,kissé talán ijesztően.Arcáról elszántság és nyugalom tükröződött,de inkább volt ez egy tökéletes álarc,amivel eltakarhatta a benne dúló érzéseket.
Nyílt az ajtó,és egy fiatal férfi lépett be. Végigpásztázott az asztalokon,majd elindult a lány irányába.
   -Heló!-köszönt a fiú.
   -Szia!-egy kis félmosoly,de a lány arca továbbra is zárkózott maradt.
Megjelent egy pincér,és itallapokat adott nekik.
   -Kérsz valamit?
   -Köszi,egy teát.
   -Akkor egy gyümölcsteát 4 cukorral meg egy gerezd citrommal,és egy szénsavmentes ásványvizet.Köszi.
A pincér fölvette a rendelést,majd elment.
   -És hogy vagy?-kérdezte a fiú.
   -Köszi,megvagyok,végre vége a vizsgaidőszaknak,úgyhogy most pihenek.De nincs semmi különös.Merre voltál mostanában?                                                                               -Hát,erre-arra,dolgoztam abban a szarban,meg szegeden ment a tanuló,aztán felnéztem pestre is,sok helyen megfordultam...                                                                           -Jah,emlékszem...amikor felhívtalak,akkor voltál pesten...Hol is voltál pontosan..?
A fiú egy mély lélegzetet vett,mint aki már várta ezt a kérdést.
  -Hát,szerintem nagyon jól tudod...hogy hol voltam.Találkoztam valakivel.Még nyárról ismerem,egyik haverom nővére.Én akartam veled közölni,de úgylátszik a híre megelőzte..
  -Értem.Nincs gond,csak azt nem értem,hogy két hete minek találkoztál velem?Tudod,kicsit összezavarodtam,elvégre 5 évig voltunk együtt,azt hittem azért a legalább annyi őszinteséget kiérdemelek tőled,hogy szólsz,ha nem akarod újra kezdeni,vagy van valaki,aki érdekel.Sokmindentől megkíméltél volna.
  -Te is tudod,hogy ez nem ilyen egyszerű!Ha tudom,hogy mit akarok,azt elmondom,nem minden vágyam hogy fájdalmat okozak neked,vagy magamnak.De két-három hete még foggalmam sem volt , hogy mi legyen,és még most sincs,de már...muszáj volt valamit lépni.Ez a huza vona nem lett volna jó egyikünknek se.
  -Jó,mindegy,csak...
A beszélgetés közepén érkezett meg a pincér.Gyorsan ki is szolgálta őket,nem akarta megzavarni a „párt”.
  -Mindegy.Inkább mesélj róla.Kiváncsi vagyok,hogy milyen.
  -Hát...Alacsony,szőke,csinos...Pesten lakik.Szerkeztő egy tv-nél,nagyon sokat dolgozik,szóval túl gyakran nem találkoztunk.Elég nagy szájú,de...nálam azért konszolidáltabb..Sokban hasonlítunk,sok dologról ugyanúgy gondolkozunk.De igazából az a jó benne,hogy szart sem ér saját magának az élete,épp úgy ,mint az enyém nekem.És nem kell megjátszanom magam előtte.-A srác mintha kicsit megkönnyebbült volna,megállt,várta a reakciót.
  -Értem.Akkor tényleg hozzád való...                                                                          -Igen...azt hiszem.                                                                                               -És...mi lesz ez után?Hogy legyen...?Neked így jó?Boldogabb vagy?                                -Nem...nem vagyok boldogabb...de boldogtalanabb sem.És remélem , hogy jobb lesz.De kettőnk között már nem működött volna a dolog.Szerelem nélkül nem megy..sajnálom.       A lány mintha most először megmutatta volna ,mit is érez valójában.Szemében mérhetetlen fájdalom és szomorúság volt,ami talán egy időre ott is marad.                        -Jolvan...Akkor én most megyek.Majd...valamikor beszélünk.-Felállt,felkapta a kabátját.Itt már semmi keresnivalója nincsen-gondolta.Egy kis remény volt,de az is elveszett.Valahol tudta,hogy ez már soha nem lett volna olyan,mint régen.Hogy valami végleg elromlott.Magára csavarta sálját,és már éppen köszönt volna,mikor a fiú gyorsan felállt.
   -Várj,én is megyek.Te most merre mész?                                                                  -Hát...még találkozom N-val benn a kp-ban.Te?                                                         -Haza szerintem.Mehetünk egy ideig együtt.                                                            -Oké.                                                                                                               Kint jó idő volt,bár még csak január végét taposták.
    -Elhiszed hogy jobb lesz így mindkettőnknek?-A lányt kicsit váratlanul érte a kérdés.        -Nem tudom.Azt tudom amit én érzek.Ha idővel változik,akkor jobb lesz.Ha nem ,akkor...Na,megyek a többiekhez.Majd valamikor beszélünk.                                             -Oké,persze.Vigyázz magadra.                                                                                 -Jó,te is...Na szia.                                                                                                -Szia.-és elment.Ennyi volt.Vagyis nem,mert mindketten nagyon jól tudták,soha az életben nem lesz vége.Nekik.Az időnek,amit együtt eltöltöttek.Mély lélegzet,bátorság,és csak menni.Bár ilyen egyszerű lett volna..

 folyt.köv...

egy barátnak:)

 

Imádom a tavaszt!Általában az autorunos éjszakák utáni reggelem mindig nagyon nyűgös,de legfőképpen fáradt.Ám most,mikor nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból,és felhúztam a redőnyt,eszméletlenül jó érzés töltött el!Állítom,hogy Kecskeméten miénk a legszebb kert,de igazán csak akkor szép,ha legalább így süt a nap,mint most.Gyorsan kinyitottam az ablakot,hogy az illat is igazolja e,ez tényleg egy tavaszi nap,hát,nem csalódtam:) Ahoz képest,hogy a január felét épp hogy elhagytuk,és egy két hete még az orrunkig se láttunk a ködtől,igazán váratlanul ért ez az időjárás változás.De,nagyon remélem hogy így marad,mert már elegem van a jégből,meg a hidegből,igazán jöhetne a tavasz.A tél valahogy nem az én világom,igazán csak azok tudják élvezni,akik síelni vagy snowboard-ozni járnak,én egyik közé se tartozom,esetleg a jégkori,bár ez is inkább mások mulattatására szolgál...:P A lényeg az , hogy ha még vissza is jön a tél-mert elég valószínű hogy január közepétől nem fog tavaszodni-ezt a napot ki kell használni a lelki feltöltődésre(ne röhögj,komolyan!!),elvégre ha az idő jó,a kedvünk is csak jó lehet!;)

Olyan fura ide írni....mármint,én megszoktam,hogy írok a kis 2003-as Word-be,amit elmentek,és ha igazán jónak találom,esetleg megmutatom valakinek.Itt meg...kényszert érzek,hogy írjak,de nem belső késztetést,inkább...bizonyítás vágyat,hogy megy ez nekem...csak valahogy itt nem.Így bármilyen témát is találok,mire a gép elé ülök,már nem is tűnik olyan érdekesnek,vagy fontosnak...vagy talán,még ha nekem fontos is maradt,más nem látna benne semmit.Rossz,hogy meg akarunk felelni az embereknek.Én nem hiszek abban,hogy az ember tudja teljes egészében magát adni,kivéve akkor,ha tényleg olyan emberek veszik körül,akik igazán ismerik...de még néha úgy is nehéz.Manapság mindenki meg akar felelni valakinek,vagy valaminek,ami jó,mert határokat szab,de néha túlságosan is elnyomja az egyéniséget.Egy filmben azt mondták,hogy minden ember a maga életének hőse/hősnője.Ahol te szabod a határokat,és van annyi bátorságod,hogy elfogattasd másokkal ,milyen is vagy valójában.Szeretnék egyszer ennyi bátorságot gyűjteni.Nem mondom ,hogy az emberek nem ismernek.Természetesen vannak,akik nagyon is jól ismerenek.De nem hiszem , hogy lenne olyan ember,aki teljes egészében ismerne.Nem mintha ez elszomorítana,mert majd ennek is eljön az ideje.
A lényeg az akart lenni,hogy milyen könnyű lenne úgy tenni a dolgunkat,ha nem lennének figyelő szemek,akik azt várják,hogy mindig,minden helyzetben jól teljesíts,azt mond,amit ők várnak,és úgy tégy,ahogy ők szeretnék.Sokkal könnyebb lenne.Meg persze az is erőt ad,ha van valaki melletted.A Legfontosabb ember.Onnantól kezdve megvan oldva a dolog.Számomra elég lenne neki megfelelni.Csak már jó lenne egy ilyet találni:/....

Beteg vagyok.Kibaszás...bár,még nem fejlődött ki annyira a dolog,de a torokfájás már megvan,és prüszkölök folyamatosan...Itt vagyok Dabason,a dolog annyiban vicces,hogy kedves mostohatesóm,Dóri is beteg,bár ő sokkal durvábban,de mondhatni,nagyon jól elvagyunk,kezdünk belehalni a semmittevésben...A tv-ben nem megy semmi normális,dvd-k nincsenek,a net kurva lassu,nem érdemes használni,nincs hely bármiféle letöltő programra,amivel filmet tudunk letölteni,vagy esetleg zenét,de ez egy másik történet.Szóval megy a szenvedés....remélem ti jobban érzitek magatok:PPP

Fuh...
A mai nap igazán érdekes volt.Volt benne minden.Búslakodás,örömködés,sírás,meg nevetés,de úgy összességében nagyon jó volt.
Kezdődött azzal hogy fizikából lezártak minket.Kettes lettem...volna:D ha nem megyek oda megkérdezni a tanárnőt,hogy pontosan hány jegyem is van,mer valahogy nekem nem úgy jött ki a számolás mint neki.Szóval az a helyzet,hogy hármas lettem:))) Persze,ezt nem büszkeségből mondom,de végülis ebben a tanévben még nem vettem elő a fizikakönyvemet,otthon meg nem nagyon foglalkoztam vele,ahoz képest egészen jó teljesítmény!:)
Aztán nagy megkönnyebbülésemre nem kellett végigjárnom a várost egy gitárral a kezemben,mert a srác lemondta a talit,akinek oda kellett volna adni Ditta gitárját:) Úgyhogy tv-ztem,és megnéztem egy tüneményes filmet,aminek a végét végig bőgtem.A címe Különös barátság,egy idős hölgyről és egy fiatal fiúról szól,a nő megözvegyült és nagyon magányos,unokája és lánya nem törődnek vele,aztán megismerekdeik ezzel a fiúval,és egyre több időt töltenek együtt.Nem félreérteni,a fiú végül a hölgy "fogadott unokája" lesz.De persze a nő meghal,és a végén megy a pityergő.Szerintem nagyon aranyos kis film.
Örömteli pillanat volt arra is rádöbbenni,hogy vágom a matekot,szóval karó nem lehet a holnapi dogám:D
És az este hátralévő részében Justin Timberlake koncertet néztem az HBO-n.Ez így leírva tök gagyinak tűnik...de Justin valami észveszelytő volt:OOO Hihetetlen milyen koncertet adott New York-ban.A zene,a tánc,minden teli ötletekkel,nem a technikai látványokról szólt,hanem tényleg zenéről.Élő zenekar,kórus,a vokálosok mindent vittek,és Justin énekelt,táncolt,beatbox-olt,játszott szintetizátoron és zongorán,és persze iszonyatosan jól nézett ki:D Ez volt az est koronája,bár még hátra van egy rahedli angol lecke,plussz egy kis német...baszki...:/:) segáz,justin meg a többi kis apró öröm mindenképpen felpörgetett!
tsao

Kicsöngettek.Mindenki hulla fáradt volt,de még hátravolt az utolsó óránk.Testnevelés.Igazából nem tudom,hogy lehet hetedik órára berakni egy tesit,ráadásul most vagyunk a bukfencnél,szóval,csoda hogy nem aludtam be kézenállás közben.DE,nem ez a lényeg....Benyitottunk az öltözőbe,és hál istennek már csak egy két 8-os lány vette a ruháját.Persze mi rögtön belekezdtünk a szokásos szófosásba,ám épp hogy elkezdtük volna elmélyülten elemezni Anna új műkörmét,megszólalt az egyik kiscsaj:
           -....és fúúú bazdmeg Lili,egalább 18cm-es volt a farka!!!Látnod kellett volna.
A lány vad viháncolásba kezdett,és még körbe is nézett,hogy mit váltott ki a többiekből fontos közlendője.Én döbbentem néztem az előttem ülő,durván 13-14 évesnek kinéző szöszi kiscsajra.Barátnőim arca is valami ilyesfélét tükrözött,majd Eszti halkan megszólalt(a csaj sztorizta tovább a 18cm-rel való találkozását):
           -Jesszusom...azt se tudja miaz..
           -Hallottam ám!-mondja a nálunk JÓVAL fiatalabb lány,majd fölállt és kiviharzott.
Egy ideig csöndben ültünk,aztán folytattuk a szokásos csevejt.De engem,és úgy vettem észre,a többieket is elgondolkoztatott ez az eset.Elvégre mégis csak 14 éves lehetett,annál biztos nem több.Arról nem is beszélve,hogyaz idősebbek iránt egy csepp tiszteletet nem tanusított,és még vissza is pofázott(Lacibá szavait idézve).
Aztán multkor a büfében álltunk sorba,kurva kajás voltam.Közvetlenül előttem egy 10 év körüli fiúcska állhatott,de nem nagyon foglalkoztam vele,kivéve az után,miután 5 darab ilyen fiúcska termett előttem.Az még oké,hogy mi 11-esek beengedjük magunk elé az osztálytársainkat,elvégre,nekünk muszáj tanulni a szünetben,és a kaját gyorsan le kell rendezni,meg mi közelebb vagyunk az érettségihez,és míg ő kap egy feketepontot,mi azért kapunk egyest,mert nem tudtuk átnézni a szünetben az anyagot:D Majd ha nagy lesz,ő is ezt csinálja.Szóval megszólítottam a kissrácot:
                            -Ne haragudj,de légyszives álljatok vissza a sor végére!
                            -Mért állnának vissza,ők a barátaim,beengedtem őket magam elé.
                            -De én nem engedtem be őket magam elé,úgyhogy álljatok a sor végére.
                             -Hát mi aztán biztos nem állunk oda.
Sajnos itt már kezdtem elveszíteni a türelmemet,és eleve..mit ugat nekem egy kis pisis hülyegyereke:
                             -Szarok rá,hogy a barátaid,menjetek a sor végére!!!!!!
                             -Mi is szarunk rád!-:OOOOO ennyi!
Persze eléjük álltunk,még nekem is a hónom aljáig értek,és akárhogy furakodtak melletem,sikerült őket visszalökdösni a helyükre.De a kölcsönös tisztelet az emberek iránt,kortalanul,tök mind1 hogy hány éves,de akkor sem szólok be így senkinek,főleg úgy,hogy nem is ismerem...
De hogy mi lett a világból!Én mikor kicsi voltam,nem mondom,hogy nyaltam a nagyok seggét,és persze voltak unszimpatikus emberek,de sosem voltam tiszteletlen velük!Nálunk(a lányok körében) az volt a divat,hogy rajongótáborokat alkottunk:D és mindig a felsőbb éves fiúk után koslattunk.:) Persze azért próbáltuk nem átlépni a zaklatás fogalmát:D És minden bizonnyal ők is élvezték a dolgot:P
Most nem prédikálni akarok,vagy ilyesmi,nem kell a nagyoknak nyalizni, vagy ilyesmi, meg az AURIN rendszert sem díjaztam ahol a kicsik a terrornak vannak kitéve...vagy voltak:P de ezek szerintem tök alap dolgok.vagy nem?:S Na mind1

Hol volt,hol nem volt,volt egyszer négy lányka.Ez a négy lányka a híres ÉZI tündérpalotában kezdte pályafutását.Természetesen mind a 4 csilingelő hangú,gyönyörű leányka volt(bár az egyik nem volt olyan szép,mint a másik három,ő volt Kéti;)Szóval ez a 4 lány jó barátságba lett egymással.Sok-sok időt együtt töltöttek,jóban rosszban.Ám elérkezett az az év,mikor egyikőjüknek mennie kellet.Ő volt közöttük a félénk,aki még saját magában sem volt képes hinni,pedig ha igazán akart volna,nem kellett volna elválnia barátaitól.De így alakult,és el kellett mennie másik tündérpalotába szerencsét próbálni.Azóta a 3 lány csak ritkán találkozik vele,bármennyire is próbálták tartani egymással a kapcsolatot,a lány úgy vélte,barátnői elfordultak tőle,és már nem igazán értik meg.Pedig szó nem volt erről,csak már nem tudtak annyi időt együtt eltölteni mint régen.
Elkezdődött a tündérgimi,és bár a 3 lány még barátok voltak,már az előző években is jól látszott,hogy egyikük más társaságba vágyik.És úgy is lett.Ő volt mindnyájuk közül a legszebb.Sőt...ő volt az osztály legszebb lánya.Az palota legszebb lánya.A város egyik legszebb lánya.És ő ezt nagyon jól tudta.Volt neki sok sok hódolója,akik bármit megtettek volna,hogy elnyerjék szívét,és végül a lány választott is magának egy igazán derék legényt.Eme ifjúval ha memoárom nem csal,legalább 1 évig együtt voltak,ha nem tovább,úgy tűnt,hogy bár a leány nagyon fiatal volt,de igazi társra talált.
De a dolog váratlan fordulatot vett,mert a leány szakított a legénnyel.Ééééés,innentől kezdve jó sok legény felpróbálta...úgyértem megpróbálta elcsábítani a szegény leánykát.Bár a lány foggal körömmel ragaszkodott a jóhíréhez,és női büszkeségéhez,nem bírt ellenállni a férfi gonosz,haaaaaaatalmas,csáááááábííítóóóó erejének.:D
A két másik lány már nem ugyanazzal a szemmel tekintett barátnőjükre,de megpróbáltak nem ítélkezni fölötte,elvégre ha őket még ugyanúgy szereti,akkor nem kifjezetten érdekel senkit,hogy kinek adja test...szívét:)
Történt egyszer,hogy a szépséges lány,és Kéti barátnője együtt mentek a bálba.Mindenki ott volt,mindenki táncolt,és mértéktelenül ment az evés...de inkább az ivás:) A szépséges lány végig táncolta az este elejét,jókedve megvolt,nem csupán szívből,inkább a töménytelen mennyiségű alkoholból jőtt:P De hiszen ez a kis baki mindenkivel előfordul,megbocsájtható,és elfeledhető bűn.KIVÉVE:ha belehány a hintóba,ha sok-sok daliás férfi előtt mocskosul leégeti önmagát és Kétit,de legfőképpen akkor,ha elfelejti megköszönni mind azt,amit ezután a "kis baki" után tett barátnője.Bár úgy vélem,bárki megtette volna ezt Kéti helyében.
Hát így történt a négy lány esete,míg végül csak KETTEN MARADTAK!De ők igaz barátokká váltak!Ez tagadhatatlan!Bánkódni nem érdemes,a szép emlékek megvannak,és meg is maradnak örökre.VÉGE

Halihalihali!!!!
Ohh,testvéreim!Nem vagyok bolond,csak a galavám tele van naranccsal;)Nekem,mint fiatal naccatnak,igazán megbocsájtható!Aki mindenen szmehál,és legszívesebben malakót inna vellocettel,synthamasckal,drencrommal vagy akármi más vésscel,amitől igazán horrorsósan érezheti magát az ember.:)
Egy kis ízelítő a Mechanikus- vagy Gépnarancs feelingjéből,igazából mindenkinek  nagy szerettel  ajánlom,de a legjobb,ha olvasod,és utána  nézed meg a filmet!
Az író Anthony Burgess,egy tizenéves fiú történetét írja le, fura orosz szlenggel megtűzdelve a szöveget,mely igazán hangulatossá teszi.A történet a fiatalokban előtötrő erőszakról,és annak elfojtásáról szól.Az állam az agymosástól sem riad vissza hogy lecsökkentsék a bűnőzők létszámát-holott ez az erő paradox módon már a méltóság megörzésének egyetlen eszköze,hogy az ember az embertelenségben ember maradhasson.
A könyvből Stanley Kubrick egy teljesen egyedülálló filmet csinált,fantasztikusan ábrázolja az író által bemutatott világot.

Eddig nem sikerültek valami jól a az elhatározásaim,de talán ha leírom,úgy jobban sikerül betartanom...szóval: -tanulni normálisan(fő cél)
                            -minden nap angolozni
                            -legalább 3x étekzni egy nap,normálisan!
                            -legalább fél liter víz elfogyasztása,a többi lehet gyümilé:)
                            -netezni max napi 2 órát...fél9től fél11ig
                            -olvasniolvasniolvasni!!minél többet,de ezzel nincs gond  
                            -felszedni egy pasit,minél előbb:D
                            -rendet tartani a szobámban(ez már neccesebb...:S)
                            -hétközben napi 2 cigi,reggel1,este1
Asszem ennyi elég lesz kezdetnek,így is nehéz lesz betartani,de mostantól tényleg megpróbálok ehez igazodni!!!kívánjatok sok sikert!:P:)

Hát halihó!
Nem akartam kihagyni a mai írást,úgyhogy minél előbb meg kellett csinálnom az új blogomat.Az előzővel nem volt semmi gond azon kívül,hogy olyan ember olvasta,akit nem akartam,hogy elolvassa:P:S Persze,ez így elég hülyén hangzik,elvégre blogot azért nyit az ember,hogy másokkal megossza gondolatait...Jó,de nem mindenkivel:) Szóval tiszta lappal indulok...újra.:)
A mai estémet normálisan kéne eltöltenem,a helyzet az,hogy töriből még semmit nem tanultam,és Az ember tragédiáját se olvastam még el,szóval el vagyok maradva...:P A cigim az persze elfogyott,és a két hugommal még legalább egy órán keresztül egyedül leszek...faszányos minden:P
Tudtátok,hogy kméten a katonában megnyílt a koripálya:):) kurrvajóóó,erre vártam egész évben,szóval valamelyik nap mindenképpen el kéne menni. Ahoz képest,hogy milyen tél van,alig volt részem bármiféle téli mulatságban, csak egyszer fürdettek meg, és se korizás,se szánkózás nem volt,síelésről nem is beszélve.Durva.Tegnap mondjuk majdnem felnyaltam a kapunk elött a betont,mondjuk több órán keresztül szakadtaz ónoseső,szóval nem csoda...:P
Ez a hét is befejeződött,mostmár tényleg össze kéne kapni magam,és újra nekirugaszkodni a tanulásnak,mert nem lesz jó vége...tegyétek ti is ezt;)