Olyan fura ide írni....mármint,én megszoktam,hogy írok a kis 2003-as Word-be,amit elmentek,és ha igazán jónak találom,esetleg megmutatom valakinek.Itt meg...kényszert érzek,hogy írjak,de nem belső késztetést,inkább...bizonyítás vágyat,hogy megy ez nekem...csak valahogy itt nem.Így bármilyen témát is találok,mire a gép elé ülök,már nem is tűnik olyan érdekesnek,vagy fontosnak...vagy talán,még ha nekem fontos is maradt,más nem látna benne semmit.Rossz,hogy meg akarunk felelni az embereknek.Én nem hiszek abban,hogy az ember tudja teljes egészében magát adni,kivéve akkor,ha tényleg olyan emberek veszik körül,akik igazán ismerik...de még néha úgy is nehéz.Manapság mindenki meg akar felelni valakinek,vagy valaminek,ami jó,mert határokat szab,de néha túlságosan is elnyomja az egyéniséget.Egy filmben azt mondták,hogy minden ember a maga életének hőse/hősnője.Ahol te szabod a határokat,és van annyi bátorságod,hogy elfogattasd másokkal ,milyen is vagy valójában.Szeretnék egyszer ennyi bátorságot gyűjteni.Nem mondom ,hogy az emberek nem ismernek.Természetesen vannak,akik nagyon is jól ismerenek.De nem hiszem , hogy lenne olyan ember,aki teljes egészében ismerne.Nem mintha ez elszomorítana,mert majd ennek is eljön az ideje.
A lényeg az akart lenni,hogy milyen könnyű lenne úgy tenni a dolgunkat,ha nem lennének figyelő szemek,akik azt várják,hogy mindig,minden helyzetben jól teljesíts,azt mond,amit ők várnak,és úgy tégy,ahogy ők szeretnék.Sokkal könnyebb lenne.Meg persze az is erőt ad,ha van valaki melletted.A Legfontosabb ember.Onnantól kezdve megvan oldva a dolog.Számomra elég lenne neki megfelelni.Csak már jó lenne egy ilyet találni:/....
